alapok/scriptum/irtam/mausz3/201010141021Krausz2010.jpg
Krausz Margit kiállítása elé
Szeretettel üdvözlök mindenkit Krausz Margit kiállításának megnyitása a
látás hónapjának és az európai szegénység évének alkalmából!
Összehozott minket megint a véletlen, ezúttal Krausz Margit véletlene.
Zoltánnal annak idején sokat emlegettük - Mi "kalandvágyból itthon
maradottak" - "kis ország vagyunk, egy csőcselékünk van".
Kalandból jutott és jut ennek a kis országnak bőven. Minket is
foglalkoztatnak ezek, de most engedelmükkel ezekről a "kalandok"-ról nem
beszélek.
A mi területünkön is történt földcsuszamlás csak szerencsére nem halt
bele senki.
Nem a képzőművészek helyzetéről beszélek, mert arról önöknek kell
gondolkozni. Mert ha Mi éhen halunk - éhen halunk. Önöknek nem születnek
új művek!
Képi gondolkodásunk hatalmas változáson megy keresztül. Mi képalkotók
aggódunk, hogy valami fontos elsikkad ebben a látványözönben, amiben
élünk. Önöket is és Minket is mar, éget ami a nyakunkba szakadt.
A mi életünkben az emberiség lélekszáma több mint a kétszeresére nőtt.
Ahol eddig egy embert láttunk most kettőt látunk és ráadásul az egyiknek
a szeme sem úgy áll, mert kínai. Ehhez a látványhoz még csak-csak hozzá
lehet szokni.
Gyerekkorunkban rongyosra nézegettük azt a néhány life, playboy
képesújságot ami hozzánk eljutott. A falon szüleink esküvői képe, mi
egyévesen és egy képcsarnoki tucatfestmény. Az utcán az aktuális
politikai plakát. Képek csak a múzeumokban voltak. El is jártunk oda
gyakorta.
Ma tv, nyomda, internet ontja a képeket - feldolgozásukra másodperceink vannak.
Ha megtetszik, hazaviszik, felakasztják ezeket a képeket és elkezdenek
felette gondolkodni vajon elég értékes-e - félszemmel meg nézik hogyan
folyik ki a TV-ből a vér vagy a vérfoltot azonnal eltüntető mosószer.
Nem elég a műveket megvenni, megőrizni. Ha csak az anyagi értékük
kapcsolódik hozzájuk - a "képi gondolkodás" nélkül - nem sokat érnek.
Agyunk különböző részei különböző folyamatokat kezelnek. A legnagyobb a
látásunkat - nevezzük ezt látványközpontnak. Egy másik nagy terület az
írás, olvasás, beszédközpont. Gutenberg úr találmánya próbára tette és
átalakította beszédközpontunkat, de ez a folyamat évszázadokig tartott,
amíg az emberiség többsége írástudó lett. Látványközpontunk egyelőre
néhány évet kapott. Nem vagyok pesszimista. Vannak esélyeink.
Ebben a helyzetben van nagyon nagy szükség Krausz Margitokra, akik a
képi gondolkodás, az akvarellfestés legnemesebb hagyományait ápolják,
őrzik és adják tovább tanítványaiknak. Eközben elmesélve életüket,
gondolataikat, érzelmeiket.
Mausz itt született Pestszentlőrincen és most ide jött vissza tanítani.
Két nagy fia van. Kőbányán él a kisebbikkel ahol gyakorta kiállít,
mostanáig tanított is. Az interneten megtalálják önvallomását, képeit, a
róla szóló írásokat.
Remélem sok energiája és alkotókedve van és még sokszor megmutatja
nekünk nyugodt, kiegyensúlyozott, szép képeit.
A kiállítást megnyitom bízva abban, hogy segít továbbgondolniuk ezeket a gondolatfoszlányokat is.2010. október 14.

Krausz Margit kiállítása elé
Szeretettel üdvözlök mindenkit Krausz Margit kiállításának megnyitása a
látás hónapjának és az európai szegénység évének alkalmából!
Összehozott minket megint a véletlen, ezúttal Krausz Margit véletlene.
Zoltánnal annak idején sokat emlegettük - Mi "kalandvágyból itthon
maradottak" - "kis ország vagyunk, egy csőcselékünk van".
Kalandból jutott és jut ennek a kis országnak bőven. Minket is
foglalkoztatnak ezek, de most engedelmükkel ezekről a "kalandok"-ról nem
beszélek.
A mi területünkön is történt földcsuszamlás csak szerencsére nem halt
bele senki.
Nem a képzőművészek helyzetéről beszélek, mert arról önöknek kell
gondolkozni. Mert ha Mi éhen halunk - éhen halunk. Önöknek nem születnek
új művek!
Képi gondolkodásunk hatalmas változáson megy keresztül. Mi képalkotók
aggódunk, hogy valami fontos elsikkad ebben a látványözönben, amiben
élünk. Önöket is és Minket is mar, éget ami a nyakunkba szakadt.
A mi életünkben az emberiség lélekszáma több mint a kétszeresére nőtt.
Ahol eddig egy embert láttunk most kettőt látunk és ráadásul az egyiknek
a szeme sem úgy áll, mert kínai. Ehhez a látványhoz még csak-csak hozzá
lehet szokni.
Gyerekkorunkban rongyosra nézegettük azt a néhány life, playboy
képesújságot ami hozzánk eljutott. A falon szüleink esküvői képe, mi
egyévesen és egy képcsarnoki tucatfestmény. Az utcán az aktuális
politikai plakát. Képek csak a múzeumokban voltak. El is jártunk oda
gyakorta.
Ma tv, nyomda, internet ontja a képeket - feldolgozásukra másodperceink vannak.
Ha megtetszik, hazaviszik, felakasztják ezeket a képeket és elkezdenek
felette gondolkodni vajon elég értékes-e - félszemmel meg nézik hogyan
folyik ki a TV-ből a vér vagy a vérfoltot azonnal eltüntető mosószer.
Nem elég a műveket megvenni, megőrizni. Ha csak az anyagi értékük
kapcsolódik hozzájuk - a "képi gondolkodás" nélkül - nem sokat érnek.
Agyunk különböző részei különböző folyamatokat kezelnek. A legnagyobb a
látásunkat - nevezzük ezt látványközpontnak. Egy másik nagy terület az
írás, olvasás, beszédközpont. Gutenberg úr találmánya próbára tette és
átalakította beszédközpontunkat, de ez a folyamat évszázadokig tartott,
amíg az emberiség többsége írástudó lett. Látványközpontunk egyelőre
néhány évet kapott. Nem vagyok pesszimista. Vannak esélyeink.
Ebben a helyzetben van nagyon nagy szükség Krausz Margitokra, akik a
képi gondolkodás, az akvarellfestés legnemesebb hagyományait ápolják,
őrzik és adják tovább tanítványaiknak. Eközben elmesélve életüket,
gondolataikat, érzelmeiket.
Mausz itt született Pestszentlőrincen és most ide jött vissza tanítani.
Két nagy fia van. Kőbányán él a kisebbikkel ahol gyakorta kiállít,
mostanáig tanított is. Az interneten megtalálják önvallomását, képeit, a
róla szóló írásokat.
Remélem sok energiája és alkotókedve van és még sokszor megmutatja
nekünk nyugodt, kiegyensúlyozott, szép képeit.
A kiállítást megnyitom bízva abban, hogy segít továbbgondolniuk ezeket a gondolatfoszlányokat is.
2010. október 14.
 |