Írások Írtam
Krausz Margit kiállítása elé (2010)

Krausz Margit kiállítása elé

Szeretettel üdvözlök mindenkit Krausz Margit kiállításának megnyitása a látás hónapjának és az európai szegénység évének alkalmából!
Összehozott minket megint a véletlen, ezúttal Krausz Margit véletlene. Zoltánnal annak idején sokat emlegettük - Mi "kalandvágyból itthon maradottak" - "kis ország vagyunk, egy csőcselékünk van". Kalandból jutott és jut ennek a kis országnak bőven. Minket is foglalkoztatnak ezek, de most engedelmükkel ezekről a "kalandok"-ról nem beszélek. A mi területünkön is történt földcsuszamlás csak szerencsére nem halt bele senki.
Nem a képzőművészek helyzetéről beszélek, mert arról önöknek kell gondolkozni. Mert ha Mi éhen halunk - éhen halunk. Önöknek nem születnek új művek!
Képi gondolkodásunk hatalmas változáson megy keresztül. Mi képalkotók aggódunk, hogy valami fontos elsikkad ebben a látványözönben, amiben élünk. Önöket is és Minket is mar, éget ami a nyakunkba szakadt.
A mi életünkben az emberiség lélekszáma több mint a kétszeresére nőtt. Ahol eddig egy embert láttunk most kettőt látunk és ráadásul az egyiknek a szeme sem úgy áll, mert kínai. Ehhez a látványhoz még csak-csak hozzá lehet szokni. Gyerekkorunkban rongyosra nézegettük azt a néhány life, playboy képesújságot ami hozzánk eljutott. A falon szüleink esküvői képe, mi egyévesen és egy képcsarnoki tucatfestmény. Az utcán az aktuális politikai plakát. Képek csak a múzeumokban voltak. El is jártunk oda gyakorta.
Ma tv, nyomda, internet ontja a képeket - feldolgozásukra másodperceink vannak.
Ha megtetszik, hazaviszik, felakasztják ezeket a képeket és elkezdenek felette gondolkodni vajon elég értékes-e - félszemmel meg nézik hogyan folyik ki a TV-ből a vér vagy a vérfoltot azonnal eltüntető mosószer. Nem elég a műveket megvenni, megőrizni. Ha csak az anyagi értékük kapcsolódik hozzájuk - a "képi gondolkodás" nélkül - nem sokat érnek.
Agyunk különböző részei különböző folyamatokat kezelnek. A legnagyobb a látásunkat - nevezzük ezt látványközpontnak. Egy másik nagy terület az írás, olvasás, beszédközpont. Gutenberg úr találmánya próbára tette és átalakította beszédközpontunkat, de ez a folyamat évszázadokig tartott, amíg az emberiség többsége írástudó lett. Látványközpontunk egyelőre néhány évet kapott. Nem vagyok pesszimista. Vannak esélyeink.
Ebben a helyzetben van nagyon nagy szükség Krausz Margitokra, akik a képi gondolkodás, az akvarellfestés legnemesebb hagyományait ápolják, őrzik és adják tovább tanítványaiknak. Eközben elmesélve életüket, gondolataikat, érzelmeiket.
Mausz itt született Pestszentlőrincen és most ide jött vissza tanítani. Két nagy fia van. Kőbányán él a kisebbikkel ahol gyakorta kiállít, mostanáig tanított is. Az interneten megtalálják önvallomását, képeit, a róla szóló írásokat. Remélem sok energiája és alkotókedve van és még sokszor megmutatja nekünk nyugodt, kiegyensúlyozott, szép képeit.
A kiállítást megnyitom bízva abban, hogy segít továbbgondolniuk ezeket a gondolatfoszlányokat is.

2010. október 14.