Írások Írtam
EPISTULAE EX PONTO (1999)

EPISTULAE EX PONTO

Gyűjtők & Gyüjtemények Mindenművészeti Magazin 1999/4

("Adj békét, ha ugyan van béke a pontusi földön, ott, ahol az ellenség gyors paripája tapos!)"Ovídius!!! Tőle a cím. Leveleket írt -mint most Én is-a száműzetésből Tomiból /ma Constanta/ Rómába-ahová vágyik.Vágyom oda Én is. Sőt még Tomiba is vissza. Ami megadatott kiállítóként is -Ana Scarlat /Románia Budapesti Kulturális Központja igazgatója/- egy kulturális hídverő jóvoltából.

Ars poetikát kértek tőlem. Íme:
("Hogyha egy asszonyi főt lónyakra helyezne a piktor és rikító színű tollakkal, díszítené az összedobált testrészeket, úgy hogy a fönt takaros nő halfarkat kapjon, csúfat, feketét, legalulra; látva barátaim ezt, tudnátok-e nem kinevetni?
Higgyétek, Pisók, ily tákolmány az a könyv is, melyben, mint lázálomban, kavarognak az olcsó cafrangok, s hol a láb meg a fej nem tartozik össze.
Mit? hogy a festő és költő bármit kiagyalhat?
hogy joga van, s volt is, hogy képzeletét eleressze?
Tudjuk, s ezt a jogot számukra ki is követeljük.
Csakhogy azért nem kell sóst s édest összekavarni, kígyóhoz hattyú, s tigrishez birka nem illik.
Nagyszerű, ünnepi köntöshöz bíborszinü cafrang nem méltó, csak azért, hogy messze virítson a fodra.)"írja Horatius Rómában az aranykorban az aranyvárosban. Mecénas volt akkor a kulturális miniszter.Vágyik is oda Ovídius vissza. De hát -látott valamit, amit nem kellett volna és verset írt valamiről amiről nem kellett volna. Ezért hát a pontusi föld.
Pontusi föld.
Növénytani értelemben pontus(-i flóra) az Alpoktól a fekete tengerig nyúló terület. Nekem szülőhazám.

Elég most a jelennek tűnő multból. Jöjjön a jövőt idéző jelen. Mert az én szeretett közönségem mindig kérdez: Hogyan készült a mű? Természetesen kérdésük egyben elvárás: Olaj, vászon? Merítettpapír? Bronz? Több nyelven beszélő, diplomás embereknek granciát jelentenek ezek a szavak. Minden alap nélkül! Mert milyen olaj? Milyen vászon? Milyen módon készül a kép? Esőben? Napsütésben? Csak néhány dolog ami meghatározza egy kép minőségét. Mit mond Marcus Aurélius?:
(" Ha belső parancsolód a természetet követi, akkor úgy viselkedik az eseményekkel szemben, hogy mindig könnyen igazodik ahhoz, ami lehetséges és adott. Nem kedvel különösebben egyetlen meghatározott anyagot sem, hanem a fontosabb dolgokhoz vonzódik, de azokhoz is csak bizonyos fenntartással, s ha helyettük valami mással kerül szembe, azt is saját cselekvése anyagaként tekinti, mint ahogyan a lobogó tűz is így csinálja, mikor megemészti a belédobott anyagot, amely a kis mécset kioltaná. A lobogó láng viszont hamar hatalmába keríti és felemészti a rádobott tárgyakat, sőt még magasabbra csap tőlük.)"-, hogy megint egy rómaira hivatkozzak.

A képzőművészet, gondolatok közlése a látó szervrendszeren keresztül. Hogy mit láttam és mit /kép/írtam, arról sokan írtak és beszéltek.
Szövegeik kötetbe rendezése feladatom, de most visszatérek a technikai kérdéseikhez.
Gondolatainknak tárgyiasulniuk kell a mi szakmánkban. Létrehozásukhoz szükséges alapanyagok és eszközök mennyisége ma már elképesztő. Helyszűke miatt csak egy példa a fejlődésre:
A legrégebbi festmények kb. 20000 évesek. Festőeszközük -a festő kezén kívül-egy cső amivel fujták a festéket a falra. Eltelt pár ezer év és megszületett a héronlabda. Még pár száz év és festékszóró pisztollyal fujtuk a megbízható szintetikus festékeket. És az utóbbi néhány évben megjelentek a tintasugaras nyomtatók melyek egy számológép segítségével képi gondolatainkat megjelenítik. Csak a cső vastagsága változott a módszer ugyanaz. Most aztán fujhatom kedvemre.

Nem akarom kiönteni a gyereket a fürdővízzel. Festettem már képet háziszőttesre, a Vértesben magam gyűjtötte pigmentekkel, otthon sajtolt dióolaj és a szomszéd tyúkjának tojásából kevert kötőanyaggal. Fogok is. De ültem napokat/heteket számítógép előtt különféle anyagokat printerbe gyömöszölve. (Szegény printer ha beszélni tudna?) Fogok is. Csak a lobogó láng ki ne hunyjon.
Tudom most Önök, azt gondolják, amit a barátaim szoktak mondani: Iván ne beszélj, ne írj. Te csak fessél. Igazuk van. Abbahagyom.

(Csaba Iván)